"Fájt a gyomra, és vadul lüktetett a feje (az anyja egykor azt mondta neki, hogy jobban illene hozzá a Tamás név, mint a János – a rajzfilm-gőzmozdony miatt), ám a legrosszabb mégis a tapintható némaság volt.
A katona katona marad minden helyzetben, gondolta, és összeharapta a száját, majd a hátára fordult, hogy enyhítsen a fájdalmon; minden körülmények közt, így mondaná, a Kapitány, a cserzett bőrű, veszternkék szemű férfi, akit vagy ezer éve nem látott ugyan, de kitűnően emlékezett minden szavára; úgyhogy hagyd abba a nyafogást, és szedd össze magad."
A teljes művet keresse az Élet és Irodalom LXIII. évfolyamának 21. számában.