Először is a “listening”-gel kezdtünk. Mielőtt elindult volna, a felügyelő tanárok megbizonyosodtak róla, hogy a távolabbi padokban ülök is jól hallják. Ennek a feladatnak 3 része volt: az elsőben híradás részletekről kellett eldönteni, hogy miről szólnak, a másodikban egy író beszélt a könyvéről, és el kellett dönteni, a tesztlapon szereplő állítások igazak vagy hamisak, a harmadikban pedig 3 állítás közül kellett választani a helyeset a hallott szöveg alapján. Mindegyiket csak egyszer hallgattuk meg, de kaptunk egy lapot, amire lehetett jegyzetelni, s ez nagyon jól jött, csak úgy, mint maga a tény, hogy adtak időt átolvasni a feladatot előtte és a válaszokat leellenőrizni utána. Azt a tanácsot tudnám adni, hogy először inkább a szövegre koncentráljatok és csak azután gondolkozzatok a megoldásokon, miután figyelmesen végighallgattátok az egészet. Hiszen, ha egy feladatnál leragadtok, vagy túl sok időt töltetek, könnyen lemaradhattok - erre érdemes odafigyelni.

A hallásértés után jött a “writing”, azaz két különböző témában kellett fogalmazást írni. Egy hosszabbat (150 szó), és egy rövidebbet (80 szó). A felügyelők érthetően elmagyarázták a feladatot és néhány tanácsot is adtak vele kapcsolatban. Például, hogy ne legyen kevesebb az előírt szószámnál, inkább kicsivel hosszabb legyen, de ne túl sokkal. A hosszabban egy panaszlevelet kellett írni, a rövidebben egy barátunkat kellett meggyőznünk döntése helytelenségével kapcsolatban és bebizonyítani a mi igazunkat. Mindkettő nyilvánvalóan kitalált jelenetekhez kapcsolódott. A fogalmazások megírására és átnézésére 1 órát kaptunk.

Ezután következett a “reading”, azaz az olvasás része. Erre 90 percet kaptunk, hiszen beletartozott néhány szövegértéses feladat, egy nyelvtani és egy szókinccsel kapcsolatos. A szövegértésnél általában egy szöveget kellett összepárosítani a hozzá illő leírással vagy címmel, vagy megjelölni a megfelelő állítást, amire a választ a szövegben találjuk. A nyelvtani és szókincs-feladatokban a szöveg mondataiból hiányoztak részek, és ki kellett választani a felsorolt szavakból/mondatrészekből az odaillőket.

Úgy gondolom az írásbeli részén mindegyik feladatra elég időt kaptunk, bőven volt időnk a gondolkodásra, mérlegelésre, ellenőrzésre. Ha adhatok még egy tanácsot, az az lenne, hogy hatékonyabb ceruzával dolgozni. Könnyebb kijavítani a vélt hibákat, mint a tollal besatírozott karikákat áthúzogatni.

A szóbelin másokkal dolgoztunk együtt, de mindenki természetesen egyéni értékelést kapott. Az első feladat egy bemutatkozás volt, utána pedig 2 téma közül kellett választani egyet, amiről “előadást” tartasz, azaz másfél percen keresztül beszélsz. Majd a többiek egy-egy kérdést tettek fel a témakörrel kapcsolatban, amire válaszolnod kellett. Itt azt tanácsolom, ha kérdező vagy, olyan kérdést tegyél fel, amire könnyű összetett és szép mondatokkal válaszolni. Ha meg válaszadóként mégsem ilyen kérdést kapsz, inkább beszélj többet és próbálj belőle minél többet kihozni, még ha nehéznek is tűnik, hiszen csak így tudsz kapni rá pontot. A következő feladatban egy cikkről kellett beszélgetni, és érvelni kellett a saját álláspontunk védelme érdekében. Az utolsó feladatban egy felmerülő probléma megoldását kellett együtt megbeszélni, és egy konklúziót levonni a végén. A szóbeli körülbelül 10-15 percig tartott, de előtte megnézhettük a témákat és volt 20 percünk jegyzeteket készíteni belőle. Ezeket természetesen nem olvashattuk fel, hanem csak bele-belenézhettünk, ha elakadtunk. Ami nagyon fontos, hogy beszéljünk! Annyit, amennyit csak tudunk! Még, ha haszontalan vagy felesleges információnak is tűnik, mondjuk ki. Bármit, ami az eszünkbe jut (persze ameddig a témához kapcsolódik...). Az angol és a nyelvhasználat a lényeg, nem annak a tartalma, amit mondasz. Magaddal kapcsolatban kicsit el is csavarhatod a valóságot, ha ez azt jelenti, hogy többet tudsz beszélni.

Összességében pozitív élményeim voltak, úgy érzem jó és érdekes feladatok voltak, amivel tényleg jól felmérhető a tudás az adott területen. Az instrukciók mindig tiszták és érthetőek voltak egy segítőkész csapattal, akik mindig választ adtak felmerülő kérdéseinkre. Én csak ajánlani tudom, nincsen veszteni valód.

Takács Alexandra, 10.a