Eleinte nagyon messzinek tűnt. De teltek a napok, teltek a hónapok, évek, és eljött az utolsó év szeptembere. Lázasan elkezdett készülni az egész iskola. Már a csapból is a szalagavató folyt.
A lázas készülések és próbák után eljött a nagy nap. Életünk egyik legszebb eseménye elkezdődött. Az a pár óra nagyon gyorsan elrepült. Talán ennek a gyönyörű ünnepségnek ez volt a legnagyobb problémája. A sok szép ruhás lány, az elegáns fiúk látványa mindenkit meghatott. Hihetetlen élmény volt abban a nagy ruhában táncolni. De ahhoz, hogy ez az ünnepség így sikerüljön, nagy szükség volt a szervezőkre. Hilda nénire, aki szívét-lelkét beleadta, a tizenegyedikes osztályfőnökökre, Szabó Zsuzsanna tanárnőre és Kiss Péter tanár úrra, és az aula díszítőjére Tóth Mariann tanárnőre, és az osztálytársamra, Görög Dorottyára, aki mindenkinek a jobb keze volt.
A hihetetlen kitartásnak meglett az eredménye. Életre szóló tapasztalatokat és emlékeket adott az összes résztvevőnek. Mindig boldogan fogok visszaemlékezni rá, és azt gondolom, nem én leszek az egyetlen.
Bréska Nóra
12.A