A kiutazást megelőzően mind az Oktatási Hivataltól, mind a lett szervezőktől megfelelő és teljeskörű tájékoztatást kaptunk, a program mindkét részről kifogástalanul elő volt készítve.
Az első napunk főként az utazással telt: Budapestről Varsóba, onnan pedig Rigába repültünk, majd a szervezők által biztosított transzferrel jutottunk el az észt határtól mintegy 50 kilométerre fekvő Valmierába. A regisztrációt követően este 6 órától vette kezdetét a foglalkozás: rövid tájékoztatás után játékos formában bemutatkoztunk, majd lehetséges projektpartnereket keresve csapatokat alakítottunk. Én egy finn és egy lett kollégával alakítottam csapatot a közös érdeklődési köreink miatt, amik a történelem, a kultúrtörténet és a művészet voltak.
A második nap a szabadtéri tevékenységek jegyében telt. A délelőttöt az Érzékek Parkjában (Sajútu Parks) töltöttük, ahol már az előző nap kiválasztott projektpartnereinkkel együtt mozogtunk. A program lényege a csapatépítés volt: elkezdtünk közösen gondolkodni, együttműködni, ami későbbi közös munkák alapjául szolgált. Délután múzeumpedagógiai foglalkozásokon vettünk részt: először egy gyógynövényes kertet látogattunk meg, s megbeszéltük, ezt hogyan, milyen módszerekkel, milyen tantárgyakkal összekapcsolva lehetne feldolgozni a diákokkal, majd két részre osztották a csoportot: az egyik fele történelmi, másik fele pedig művészeti foglalkozáson vett részt – én az utóbbira mentem. A foglalkozások értékelése után már elkezdett körvonalazódni projektötletünk. Kora este a Scavenger hunt nevű játékkal felfedeztük Valmierát, melynek keretében az Actionbound nevű appot (actionbound.com) alkalmaztuk, amit érdemes minél több tanárral megismertetni, mert nagyon hasznos lehet az oktatásban, s a diákok hamar megkedvelnék.
A harmadik napunkat az URDA nevű hulladékfeldolgozó és újrahasznosító üzemben kezdtük. Az általános bemutatás után kimentünk terepre és belestünk az URDA-ban zajló folyamatokba, majd műhelyfoglalkozáson vettünk részt, ahol kísérleteket végeztünk és fogkrémet is készítettünk. Délután már csapatok szerint ültünk össze és kidolgoztuk közös projektünk pontos részleteit. A finn és a lett kollégával végül úgy döntöttünk, hogy projektünk címe „Famous national characters” lesz, melynek keretében nemzeteink egy-egy ismert mitológiai témáját dolgozzuk fel – a finnek a Kalevalát, a lettek Lacplesis, mi, magyarok pedig a Csodaszarvas történetét - egy karakter bemutatásán keresztül. A projekt megvalósítása körülbelül 6 hónapot fog igénybe venni és tartalmazni fog iskolai és nemzetközi szintű képzőművészeti pályázatot és kiállítást, valamint nemzetközi kahoot-kvízversenyt is. A projektünk menetét iskolám, az Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnázium honlapján és Facebook oldalán is dokumentálni kívánom.
A negyedik napon foglalkozás már nem volt, így délelőtt volt egy kis szabadidőnk Valmierában. Délben a transzferbusszal visszamentünk Rigába, ahol jutott idő egy rövid városnézésre is, majd varsói átszállással repültünk haza Magyarországra.
Az eTwinninggel kapcsolatos tapasztalataim rendkívül pozitívak. Mind a magyar, mind a lett szervezés, valamint a szeminárium is kifogástalan volt, csakúgy mint az elhelyezésünk (Hotel Wolmar****) és az ellátásunk. Az összes foglalkozása tökéletesen volt felépítve, a koordinátorok végig kézben tartották az eseményeket, kedvesek és segítőkészek voltak. Minden feladatnak megvolt a maga pedagógiai szerepe, és lépésről lépésre vittek minket közelebb célunkhoz, a közös projekt megvalósításához. Bár eredeti tervemen módosítanom kellett - lévén a lett partnerrel nem tudunk közös finnugor projektet készíteni -, de új témánkkal is rendkívül elégedett vagyok, főképp azért, mert ennél még több tantárgyi területet tudunk érinteni, s így közös munkánk még érdekesebb és hasznosabb lesz diákjaink számára. Nagyon örülök annak is, hogy a finn és a lett diákoknak bemutathatjuk majd a magyar kultúrtörténet egy olyan részletét, ami a külföldiek számára általában nem ismert. A szemináriumon rengeteg hasznos tudást (a módszertantól az applikációkig) és nemzetközi kapcsolatot szereztem, amit a jövőben igyekszem a legjobban kamatoztatni az oktatásban. Ez a négy nap a nyelvtudásom fejlesztése szempontjából is igen hasznos volt, hisz magyar-történelem szakos tanárként ritkán nyílik módom ennyire intenzíven, ilyen magas szinten használni az angol nyelvet. Minden tanárnak csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt hasonló rendezvényeken, s amennyiben lehetőségem nyílik rá, a jövőben is szeretnénk eTwinning szemináriumra menni.
Ezúton is hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem az eTwinning lettországi szemináriumán!
Sándor Zsolt
